Utódok – filmajánló

Utódok – filmajánló

„Ha volt értelme annak, / Hogy mindeddig kibírtad,
A legszebb verset úgyis / A fiad szívébe írtad.”

 

Kis gyerekként olyan egyszerűnek tűnik a világ. Ilyenkor még nem befolyásol minket semmilyen erkölcsi vagy morális szabályrendszer, nem gondoljuk túl a dolgokat, élünk bele a világba, ahogy anyu és apu engedi (mert ugyebár a felnőtt mindig azt csinálja, amit szeretne). Valahol csodálatra és irigylésre méltó ekkor még ez az egyszerű lényegrelátás, mely sokszor csak a felszínt kapargatja valahol, mégis a dolgok mélyére hatol, anélkül, hogy tudná. Ilyen azt hiszem sokunknál az is, hogy apu szigorú, anyu kedves, ezért ha szeretnél valamit, előbb az utóbbihoz érdemes menni.

Ez is azért lehet, mert bár mindketten jót, az életből a maguknál kicsit többet akarnak nekünk, igyekeznek saját életük csapdáitól távol tartani minket, példát mutatni, az anya szerepe valahol mindig a gondoskodó támogatás, míg az apáé a határok, „használati utasítások” kommunikálása lesz, a gyerekből pedig ezen kezek között válik ember.

Ki többet, ki kevesebbet, de mind tovább viszünk valamit, azokból akikből lettünk, akkor is ha magunkhoz öleljük ezeket a maradványokat, akkor is ha küzdünk ellenük, talán pont akkor. Így lehet, hogy míg a szülő magára ismer a gyerekében, úgy az ő életében is eljön az a pillanat, amikor felismeri és megérti magában a szülőt, akkor pedig nem mindegy mit talál ott.

Ezzel foglalkozik mai filmünk is, az ezúttal 2011-ből előkotort Utódok.

Matt King (George Clooney), hawaii-i ügyvéd (furcsa belegondolni, hogy nem csak nyaralók, de lakók is vannak arrafelé), kénytelen üzleti útjáról hazatérni, mert felesége kómába kerül egy motorcsónak-baleset miatt. Miközben próbálja megtalálni a közös hangot munkája miatt eddig elhanyagolt két lányával, egy fontos döntést is meg kell hoznia, egy, a családja tulajdonában álló földterület eladásáról, melyre csak ráadás hideg zuhanyként jön a felismerés, miszerint kedves felesége nem szokott unatkozni férje távollétében. Mindezek közepette kell Mattnak felnőnie saját családfői szerepéhez, felelősségéhez és eldöntenie mit szeretne átadni, hátrahagyni magából, mindabból, amije van.

Bár ez így nem hangozhat túl vidáman, de a film egyáltalán nem operál lélekörlő hangulattal, sőt meglepően könnyed, a maga módján, mindig megtartva a kellő egyensúlyt, nem véletlenül nyert Oscart ez a forgatókönyv. Ugyanúgy, ahogy Geroge Clooney jelölése sem volt véletlen (sajnos Jean Dujardin, és az Artist abban az az évben jobban az Akadémia kedvében járt), a lányaival kapcsolatban kezdetben tanácstalan, a feleségére dühös, érte mégis aggódó, az eladással kapcsolatban komolyan vívódó, minden eshetőséget számba vevő figurából egy pillanatra sem esik ki, így a néző vele együtt élhet át minden megrázkódtatást, vagy kellemes pillanatot.

Minden erényét összevetve azért nem tudom mindenkinek ajánlani, el tudom képzeli, hogy lenne aki unná ezt, az egyébként tagadhatatlanul, a kelleténél talán tényleg kicsi hosszabb filmet, de azért nem semmi, hogy engem 18 évesen lekötött a maga családfői felelősségről szóló témájával, úgyhogy akit az elmondottak alapján kicsit is megfogott, ne fogja vissza magát, főleg azok ne akiknél tervben vagy már helyben vannak az utódok.

 

 

 

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn

Hozzászólások

Comments are closed.