Üdvözlet Kínából, 欢迎在北京!

Üdvözlet Kínából, 欢迎在北京!

Minden év nyarán megrendezésre kerül Pekingben a „You and Me in Beijing” nyelvi tábor az ELTE Konfuciusz Intézetének szervezésében, melynek célja a kínai kultúra és történelem megismertetése, valamint a mandarin nyelv elsajátítása. Idén Magyarországot 20 diák képviselte országunk különböző városaiból 7 másik nemzet mellett. Felejthetetlen 10 nap alatt szinte testvérekké váltunk.

A repülés mindig is nagy élmény volt számomra, viszont belegondoltam, hogy majdnem 12 órát fogok eltölteni a felhők felett, útban Kína fővárosa, Peking felé. Mégis mit tud az ember csinálni ennyi ideig, miközben átutazza a fél világot és különböző időzónákat lép át? Például kitűnő egy ilyen út, hogy filmeket és sorozatokat nézzünk, zenéket hallgassunk, PC játékokkal szórakozzunk, vagy csak egyszerűen jól kialudjuk magunkat. Először 5 órát utaztunk Dubaiba, ahol egy bő háromórás várakozás után tovább szállt velünk a fellegek fölé a hatalmas két emeletes, 800 férőhelyes repülőgépünk.

20502972_1421103014645824_1947146864_o

Pekingben mikor kiértünk a repülőtérről megcsapott minket a párás meleg levegő. Szokatlan és izzasztó volt, az eget a nyomasztó szürkeség borította be, a napnak nyomát se láttuk. Szállásunk az NCUT egyetem kampuszán volt, itt meleg vacsorával fogadtak minket. Kihívást jelentett számunkra a kínai pálcikákkal való étkezés, kést és villát sehol sem találtunk. Ottlétünk alatt megismerhettük a kínai konyhát, az ételek íze nagy részben csípős volt, elmaradhatatlan volt a húsgombóc, mogyorós csirke, a pekingi kacsa, tofu, garnéla rák, jellegzetes köretként pedig mindig rizst ettünk. Az asztalok mindenhol kör alakúak voltak, középen pedig egy forgó üvegtálra tették elénk az ételeket, legutoljára „desszertként” mindig sós és színtelen levest kaptunk. Ez nekem nem nagyon ízlett.

20517338_1421103027979156_181034571_o

Délelőttönként közös, más nemzetekkel együtt csapatépítő játékokon, illetve foglalkozásokon vettünk részt. Megtanítottak minket ecsettel festeni és kaligrafát készíteni, pandát vágtunk ki piros papírlapból, elsajátítottuk a kínai harcművészetet. A nemzetek között vicces, játékos versenyeket rendeztek, egy- egy ország bemutatta a helyi specialitásukat illetve különlegességeiket. Mi magyarok hímzett terítőket, kalocsai mintájú porcelánokat, és Rubik kockát állítottunk ki, Pick szalámival és Balaton szelettel kínáltuk a érdeklődőket.

Szinte minden napra valamilyen kulturális programot szerveztek számunkra vendéglátóink. Nem unatkoztunk egy percet sem, számomra az egész útból ez adta a legtöbbet. Minden nemzet kapott egyenpólót, amit az idegenvezetés során viselnünk kellett, így körülbelül 100 sárga pólós fiatal rohangált fel – alá egyes nevezetességnél. Szóval nagyon látványosan sárgák voltunk 🙂

Hatalmas élmény volt élőben látni a Nagy falat, igaz az időjárás nem volt a legelviselhetőbb, 38 fok és 70% fölött volt a páratartalom. Mire felértünk az egyik csúcsi templomhoz, a sárga pólónk színe már narancssárgává változott az izzadtság miatt. Ezt a monumentális épületet a világ hét csodája közé sorolják. Óriási nagyok voltak a lépcsők, amelyeken haladtunk egyre feljebb és feljebb. Egy-egy csúcsi megállónál lehetőségünk volt szuveníreket, vizet vásárolni és megpihenni. Tényleg hatalmas és végtelenül hosszú ez a Fal. Egyik délután bejártuk a Tiltott várost, amely csaknem 500 évig szolgált a kínai császárok lakóhelyeként. Ide azért nem jutott be csak úgy holmi halandó, egyszerű ember. Ezeknél a történelmi nevezetességeknél, mint például a Tiltott városban vagy az Ég templomában gyakran fordult elő, hogy fotóztak illetve fotókat készítettek velünk a kínaiak, számukra mások és különlegesek voltunk európai emberként. Ez eleinte nekem furcsa volt, de utána kezdtem belejönni a pózolásba, hogy mindenhol a kamerába mosolyogjak 🙂

20542912_1421103054645820_720044222_o

A tábor különlegességei közé tartozott, hogy kettesével egy napot töltöttünk el egy-egy kínai családnál. Az én „mamám” angoltanárként dolgozott a helyi egyetemnél, 12 éves fia nagyon jól beszélt angolul, egyáltalán nem jelentett akadályt a kommunikáció. Persze a kínaiul is próbáltuk magunkat megértetni. Megmutatták nekünk Peking legrégebbi utcáját, megtekintettük közösen Konfuciusz templomát, ahol még réges-régen a császár is adott órákat a tanítványoknak. Nem véletlen, hogy Kína kultúrája több ezer éves, a legrégebbi híd a Marco Polo híd (LuGou Qiao) különlegessége közé tartozik, hogy kétoldalt különböző alakú és méretű oroszlánok díszítik, szám szerint 501, s nem lehet találni 2 egyformát. Ezt is megszámolhattuk.

Az emberek mentalitása teljesen másnak tűnt, mint Európában. Sokkal inkább a harmónia és a belső béke megtalálására törekednek, 20503053_1421103017979157_592392840_osohasem kapkodnak és nem hirtelen haragúak. A hagyományok és azoknak a tisztelete fontos számukra. Lehet, hogy már egy olyan modern korban élünk, ahol mindig a legújabb és legszuperebb trendi dolgok vesznek körül, azonban itt még ugyanúgy él a Marco Polo korabeli Kínája is.

Még most is felfoghatatlan számomra, hogy a világ másik felén jártam és olyan barátokkal élhettem mindezt át, akikkel még szerintem sokáig fogom tartani a kapcsolatot. Egy régi álmom vált valóra. Viszlát Peking 再见北京 !

Szöveg és fotó: Németh Csenge

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn

Hozzászólások

Comments are closed.