Browsed by
Címke: vers

Napindító vers

Napindító vers

Nyári táborozások alkalmával, különösen a természet közelségében,  gyakrabban előfordulhat velünk, hogy átérezzük: mi is a teremtett világ részei vagyunk. Ahogyan a felkelő Nap első sugarai megmelengetik arcunkat, ahogyan az énekesmadarak életigenlő trillái egy új nap kezdetét jelzik, úgy bennünk is megfogalmazódik a hála és boldogság gondolata: köszönöm Uram, hogy ismét felvirradt Napod!

Tovább Tovább

Induljunk a peremvidékek szolgálatára!

Induljunk a peremvidékek szolgálatára!

A nagycsütörtöki liturgiának fontos eleme a lábmosás szertartása, amelyben az egyház Jézus példáját követi.  Az alázatot igénylő gesztus üzenete: váljatok nyitottá, hogy szeretettel mindenkit szolgálni tudjatok! Szépen összecseng ezzel egy, a napokban Budapesten felállított köztéri szobor szimbolikája is, mely kapcsán Lackfi János költő verset is írt.

Tovább Tovább

Az Élet él és élni akar

Az Élet él és élni akar

A szociális média behálózta világban bárki bármiről véleményt mondhat, “kommentelhet”. Az olykor megdöbbentő vélemények olvasása mindenképp szélesíti és színesíti virtuális horizontunk, néha akár ájulásig. A minap egy csodás történettel találkoztam, szülők emberségéről, Isten megmagyarázhatatlan terveiről… aztán elolvastam párat a hozzászólásokból.

Tovább Tovább

Mulandóság és terméketlenség

Mulandóság és terméketlenség

Petri György: Egy őszi levélre

Zörögve, veckelődve
honnan hová törekszel –
mintha egy üvegpatkány
vonná vemhes, törékeny
hasát az úton át, te,
kallódó levélasszony?

Sokféleképpen lehet beszélni az őszről. Kedvesen és vidáman, mint Kányádi Sándor a Valami készül című versében: „Elszállt a fecske, üres a fészke, de mintha most is itt ficserészne”. Móra Ferenc a melegebb vidékre való elvágyódásnak ad hangot: „Vége van a nyárnak/ hűvös szelek járnak/ nagy bánata van a/ cinegemadárnak.” Petőfi arról vall, hogy az ősz „szép, mint mindig énnekem”, Ady az ősz „beszökéséről” és „kacagásáról”, nesztelen „suhanásáról” beszél. „Tövist virágzik az idő, mázsás ködöt a levegő” – nehezedik ránk Szilágyi Domokos Ősz című verse. Az anakreóni hagyomány egyik nagy vonulatában az ősz az öregség, a mulandóság feletti kesergés metaforájává válik.

Tovább Tovább