Oscar gála előtt

Oscar gála előtt

Mai filmünk hat Oscar-díj jelölésével kapcsolatban előbújhat belőlünk a szkeptikus kisördög, mert az otthonról elszakadt, szegény indiai kisfiú története tipikusan olyan, mint a legtöbb holokausztot, faji szegregációt, esetleg rabszolgaságot, vagy szellemi, testi fogyatékosságot (idén még a homoszexualitás is beköszön) meglovagoló film, vagyis könnyű győzelem lehet, különösebb teljesítmény nélkül. Félreértés ne essék, nem azt állítom, hogy az ilyen filmek kivétel nélkül mind rosszak, sőt lehetnek jók, de vitathatatlan, hogy témájuk révén a többiekkel szemben vasárnap indulnak a hétfőn megtartott versenyen, miközben futócipőiken márkajelként csillog, hogy: „polkorrektség”.

Ugyanakkor az is tagadhatatlan, hogy ezek igenis fontos, feldolgozásra, esetleg új irányból való megközelítésre váró témák, éppen ezért nem mindegy, hogy a róluk születő alkotások, felérnek-e minőségben súlyukhoz, és teljes lelki nyugalommal mondhatjuk-e ki hogyha nem, anélkül, hogy az antiszemita, homofób, rasszista vagy hasonlóan kellemes jelzőket kapnánk a nyakunkba. Ez pedig ugyanannyira a nézők felelőssége mint a filmkészítőké.

Mindaddig azonban, amíg ez nem jellemző, kifejezetten díjhajhász filmnek tűnhet az Oroszlán, de nézzük, hogyan muzsikálna, a hétfőn megtartott versenyben, hétfőn.

oroszlan2

A valós eseményeket feldolgozó történet (manapság inkább az a meglepő, ha nem az, de persze lehet hogy tényleg az élet írja a legjobb történeteket, ki tudja) tulajdonképpen két részre osztható, az indiai kisfiú, Saroo (Sunny Pawar) egy kisfaluban, nehéz körülmények között él édesanyjával, bátyával és kishúgával mindaddig, amíg egy véletlen során fel nem száll egy rossz vonatra, ezzel elkavarodva másfél ezer kilométerrel arrébb Kalkuttába. Kisebb-nagyobb viszontagságok után egy árvaházba kerül, ahonnan egy ausztrál házaspár (Nicole Kidman, David Wenham) fogadja örökbe, ezzel lehetőséget adva neki egy jobb életre. Itt ugrunk egy röpke húsz évet az időben, mikor is Saroo-t (ekkor már Dev Patel) nyugtalanítani kezdi a gondolat, mi lett azóta régi családjával, hogyan dolgozták fel az ő elvesztését, ha egyáltalán képesek voltak erre. Ennek kiderítésére és vívódásának feloldására nincs más mód, meg kell keresnie őket.

A történet első felében rengeteg, a Gettómilliomosból is ismerős, nehéz sorsú embert, nyomort láthatunk, mindezek középpontjában egy kétségbeesett kisráccal (aki egyébként nagyon jól játszik, gyerekszínész létére), a film erősebbik fele mégis a második. Itt merülnek fel olyan témák, kérdések mint például, két világ közti őrlődés miatti elveszettség, hogy a gyerek számára ki számít valódi szülőnek, az aki szeretetben felneveli, vagy az aki szülte, a család valójában lelki vagy biológiai alapon szerveződő közösség, hogy mennyire hajlamosak vagyunk másokra figyelni, amikor nehézségeink támadnak, és mennyire közönyösek lehetünk, amikor éppen jól megy sorunk, egyáltalán meddig terjed a felelősségünk más emberek iránt, és hogy múltunk bár épít minket mégis rombolhatja a jelenünket, kapcsolatainkat, ha túl nagy szerepet tölt be az életünkben, mint amikor egy nagypapa nem tud másról beszélni csak hogy: „Bezzeg régen minden jobb volt.”

Több-e ez tehát mint egy közönséges oscarhajhász film? Több. Megérdemli-e mindazt az elismerést amit kap? Részben.  Dev Patel mint legjobb férfi mellékszereplő több okból sem állja meg a helyét, egyrészt azért mert főszereplő volt másrészt, azért mert bár, amit kell eljátszik, de semmi többet. Semmi baj, mert cserébe Nicole Kidman kétszer annyira jó, bár ezen az ő esetében évről-évre egyre kevésbé lepődünk meg, ha landolna nála egy aranyszobrocska elégedettek lehetnénk. A film egyébként maga a főszereplő könyvén alapszik (a film sikerén felbátorodva meg is jelenik itthon), így a legjobb adaptált forgatókönyv díjáért is versenybe száll, szerintem valahol megérdemelten. Ezek mellett van még itt nekünk zenei és fényképezés jelölésünk, mindkettőt kicsit töltelék jelölésnek érzem, de mentségükre legyen mondva nem volt könnyű dolguk.

Aki figyelmesen számol, láthatja, hogy egy jelölés még hiányzik. Ez a legjobb film idén? Azért azt nem. Csak simán egy jó film? Igen, egy tiszta szívvel ajánlható, jó film.

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn

Hozzászólások

Comments are closed.