Napindító vers

Napindító vers

Nyári táborozások alkalmával, különösen a természet közelségében,  gyakrabban előfordulhat velünk, hogy átérezzük: mi is a teremtett világ részei vagyunk. Ahogyan a felkelő Nap első sugarai megmelengetik arcunkat, ahogyan az énekesmadarak életigenlő trillái egy új nap kezdetét jelzik, úgy bennünk is megfogalmazódik a hála és boldogság gondolata: köszönöm Uram, hogy ismét felvirradt Napod!

Isten nagyságának és atyai gondoskodásának kifejezésére kevés szebb szimbólum van, mint a Nap. Nem véletlen, hogy számos ősi (totemista) kultúra istenként tekintett rá, és mikor a Kr. e. XIV. században Ehnaton fáraó be akarta vezetni Egyiptomban az egyistenhitet, reformkísérletében ő is Aton napisten egyedüli tiszteletét kívánta megvalósítani.

A Nap világít, és melegít, növényt, állatot, embert táplál, növeszt. Életet ad. Mint a szeretet. Bár a biblia – éppen a totemként való tisztelet elkerülése érdekében –  nagy világítóként említi a teremtéstörténetben, számunkra, keresztények számára is szép, élő, a teremtett világ csodáira felfigyelő keresztények számára pedig napról napra megújuló jelképe lehet az isteni gondviselésnek.

A sokak által József Attilának tulajdonított Naphimnusz pontosan egy, a természet csodáira figyelmes ember imája. A vers általánosságban az emberhez, a teremtés csúcsához, a “mindennek egészéhez” szól, aki számára isteni parancs: “Úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!” (Jn 13,34). Ehhez az életre szóló küldetéshez meríthetünk minden nap erőt a felkelő Nap sugaraiból.

Hiszen Isten pontosan ilyen túlcsorduló mértékkel mér. Ilyen szeretet-túlcsordulásból teremtette a világot, az embert is. Tékozlóan szeret – gondoljunk csak a tékozló fiú, pontosabban a szeretetét tékozló atya történetére vagy épp a legutóbbi vasárnap elhangzott evangéliumi szakaszra, ahol a magvető bőven szórja minden felé a magvakat, mindennek és mindenkinek megadva a lehetőséget, hogy igaz terméseket, gyümölcsöket teremjen.

Isten túlcsorduló mértékkel mér. Mi se holdként tükrözzük vissza a szeretetet, hanem Napként sugározzuk! Hiszen – ahogyan a frissen Szombathelyre kinevezett Székely János püspök még egyszer 2015-ben mondta: “Ahol elkezdik méricskélni a szeretetet, ott nagyon hamar elfogy”.

Szeress úgy, mint a Nap!
“A Napsugár nem kérdezi,
Hogy mennyit ér a fénye
A Napsugár nem kérdezi,
Hogy mit kap majd cserébe
A Napsugár nem mérlegel,
Csak tündökölve árad.
Simogat és átölel,
de nem kér érte árat.
Szeress úgy mint a Nap, feltétel nélkül
Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.
Úgy mint a nap, fényből születve
Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.

Minden ember fénysugár,
a mindenségnek része
Azt hiszi, hogy porszem,
pedig a mindennek egésze.
Minden ember fénysugár,
egy a végtelennel.
Minden ember fénysugár,
de ebben hinni nem mer.

Szeress úgy mint a Nap, feltétel nélkül
Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.
Úgy mint a nap, fényből születve
Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.
Szeress áldást teremtve!”

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn

Hozzászólások

Comments are closed.