Az utóbbi időben több, egymásnak látszólag ellentmondó nyilatkozat született a mise celebrálásának irányára vonatkozóan. A hatályos szabályozások és a nyilatkozatok összevetésével tisztábban tudjuk a helyzetet szemlélni.

Az egész mostani vita Robert Sarah bíboros júliusi előadásával kezdődött, amelyben arra kérte a papokat, hogy 2016 adventjének első vasárnapjától a misét kelet felé mutassák be:

„Nagyon fontos, hogy amint lehetséges, visszatérjünk egy közös szokáshoz, amely szerint a papok és a hívek együtt, egy irányba fordulnak – keletre, vagy legalább az apszis felé –ahonnan az Úr érkezik.” A bíboros hozzátette: „Arra kérlek benneteket, hogy alkalmazzátok ezt a gyakorlatot, ahol lehetséges.”

A hírt felkapta a sajtó, Federico Lombardi, akkori szentszéki szóvivő nyilatkozatot adott ki, amelyben emlékeztetett:

Továbbra is érvényes a Római Misekönyv Általános Rendelkezéseinek 262. pontja: „A főoltár lehetőleg elmozdíthatatlan és felszentelt oltár legyen, amelyet a faltól elválasztva úgy kell felállítani, hogy könnyen körüljárható legyen, és a néppel  szemben lehessen misézni. Olyan helyet foglaljon el, hogy valóban központ legyen, amelyre önként ráirányul a hívők egész közösségének figyelme.”

Erről Joseph Ratzinger bíboros, a későbbi XVI. Benedek pápa Uwe Michael Lang könyvének előszavában írt még 2003-ban, de gondolatai semmit sem vesztettek érvényességükből:

Semmi sincs a zsinat szövegében arról, hogy az oltárt a nép felé kellene fordítani; e pont először egyes zsinat utáni instrukciókban jelenik meg. A legfontosabb direktíva az 1969-ben kibocsátott Institutio Generalis Missalis Romani-nak, az új misekönyv általános rendelkezéseinek 262. pontjában található. Ez azt mondja: „Előnyösebb, ha a főoltárt a faltól elválasztva építik föl, úgy, hogy az oltár könnyen körüljárható legyen, és azon a nép felé fordulva (versus populum) lehessen misézni.”
A 2002-es misszále általános rendelkezései változatlanul megismétlik ezt a szöveget, kivéve a következő hozzáadást: „ami kívánatos, ahol lehetséges”. Sokfelé úgy vették ezt, mint az 1969-es szöveg szigorítását, mely azt jelentené, hogy most már általános kötelezettség van a nép felé fordított oltár felállítására, „ahol ez lehetséges”.

Ezt az értelmezést azonban elvetette az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció 2000. szeptember 25-én, amikor kijelentette, hogy az „expedit” (kívánatos) szó nem jelent kötelezettséget, csupán egy javaslatot. A fizikai irányulást – mondja a kongregáció – meg kell különböztetni a szellemitől. Még ha egy pap versus populum misézik is, neki mindig versus Deum per Jesum Christum (Isten felé, Jézus Krisztus által) kell irányzódnia. Rítusok, jelek, szimbólumok, szavak soha sem képesek kimeríteni a megváltás misztériumának belső valóságát. Ezért a kongregáció óv bármi egyoldalú és merev állásfoglalástól ebben a vitában.

Alácsi Ervin János atya arra hívja fel a figyelmet, hogy a mostani misekönyv rubrikái is az ad orientem misézést veszik alapul, hiszen több alkalommal utasítják a papot hogy a nép vagy az oltár felé forduljon.

Lombardi nyilatkozatában a következőt is olvassuk:

Ferenc pápa az Istentiszteleti Kongregációban tett látogatásakor kifejezetten emlékeztetett rá, hogy a szentmise-bemutatás „rendes” formája a VI. Pál által közzétett Misekönyv (misszálé),  „rendkívüli” a XVI. Benedek által engedélyezett forma, a Summorum Pontificum k. motu proprio által megjelölt céllal és módozatokkal, de ez nem foglalhatja el a „rendes” helyét.

Ezzel azt a látszatot kelti, mintha Sarah bíboros a régi, tridenti, rendkívülinek is nevezett rítust akarta volna bevezetni adventtől, holott erről szó sincs. Ez komoly pontatlanság, vagy szándékos csúsztatás – mutatott rá Szerdahelyi Miklós.

Sarah bíboros augusztus végén annyit nyilatkozott, hogy szavait nem mindig értelmezték pontosan, majd aggodalmait megerősítette:

Az a fontos, amit Ő tesz a liturgiában, a legjobb, amit mi tehetünk pedig az, hogy imádatunk “első gyümölcseit” adjuk át neki. Amikor a liturgiát anyanyelven ünneplik az emberek felé fordulva, fennáll a veszélye annak, hogy az embereknek vagy akár magának a papnak a személyisége kerül a középpontba, nem pedig Istené.

Arra nem kaptunk választ, hogy kik értelmezték félre gondolatait: azok, akik az elhatárolódó nyilatkozatokat adták ki vagy azok, akik adventtől ténylegesen  ad orientem szeretnék celebrálni a szentmisét.

Amint láthatjuk tehát a jelenleg érvényben lévő rendelkezések mind az ad orientem, mind az ad populum celebrációt lehetővé teszik, az egyik vagy másik melletti kizárólagos állásfoglalásra vagy szabályra azonban még várni kell.

Hozzászólások