Minek böjtölni?

Minek böjtölni?

A böjt szerepe az egyházban köztudottan a bűnbánat kifejezőeszköze. Tisztában vagyunk azzal is, hogy ennek az önmegtartóztató folyamatnak a révén közelebb kerülhetünk Istenhez, és megtisztíthatjuk lelkünket a bűn szennyétől. Feltéve, ha jól végezzük.

Azonban a böjtnek van más pozitív hatása is számunkra, amely az ember biológiai és pszichológiai működésében nyilvánul meg.
Először keressük meg a böjtölés azon helyes módját, amely megvalósítása által gyümölcsözővé válik a lélek számára. Tudjuk, hogy a nagyböjt készít fel minket húsvét nagy ünnepére, a feltámadásra.

Negyven nap áll rendelkezésünkre, hogy bűnbánatunkat önmegtartóztatás formájában elmélyítsük, magunkba forduljunk, és igyekezzünk megtisztítani lelkünket. De nem csak a böjt az egyetlen lehetőség a vezeklésre.

Az ima, az alamizsnálkodás és a jó cselekedetek mind kifejezésre juttathatják bűnbánatunkat. Nagyböjt alkalmából az egyház a hústól való önmegtartóztatást teszi kötelezővé. Amit az egyház előír, az pusztán egy szabály az emberek számára. Nekünk hívőknek a feladatunk, hogy ebből a száraz előírásból nagyon is eleven és termékeny, közös cselekedetet valósítsunk meg. Az igazi böjt társul a felebaráti szeretettel. Ekkor lesz tetsző Isten számára. Őszintén végiggondolva bűneinket és mulasztásainkat, könnyen felfedezhetjük mindazt a rosszat, amellyel megbántottuk a másikat, szomorúságot okozva ezzel embertársainknak. Amikor ezzel a bűnbánattal a szívünkben lemondunk valamiről, akkor azért tesszük, mert tudjuk, hogy nem érdemeljük meg. Ez az őszinte vezeklés, amely az alamizsnálkodással és az imával lesz hitelessé és közösségivé. Ha ezt meg tudjuk valósítani, akkor a böjtünk sikeres lesz, termékeny számunkra és a környezetünk számára is.

cross_in_sunset
Teremtő Atyánk végtelen bölcsességével az emberi test biológiai működését is úgy alakította ki, hogy a böjt hasznunkra váljék. És itt ne arra gondoljunk, hogyha fogyókúrázunk, akkor soványabbak leszünk, ha diétázunk, akkor pedig egészségesebbek. Az önmegtartóztatással az akaraterőnket erősítjük.

Ha megvonunk magunktól valamit, amit kívánunk, az egyfajta önkontroll. Kutatók megállapították, hogy ennek a szabályzó központja a prefrontális agykéreg. Az önkontrollfolyamat egy belső probléma észlelésével indul, és a stressz reakcióval ellentétes irányú folyamatokat indukál.

A stressz hatására az embernek hirtelen cselekednie kell pl. futás, menekülés. Viszont ebben az esetben nyugalomra készteti a testet, visszatartja az impulzív reakcióktól, és elősegíti a megfontolt cselekvést. Az önkontroll képességét fejleszti minden olyan stratégia, amivel csökkentjük a szervezet készenléti állapotát. Ellenállás a kísértéseknek és a kellemetlenségek elviselése mind az önkontroll-viselkedés fajtái. Roy F. Baumeister pszichológus szerint az akaraterő (önkontroll képessége) fejleszthető célirányos viselkedések gyakorlásával vagy lemondásokkal, böjttel. A kutatások szerint már kevés gyakorlás hatására mérhető önkontroll-növekedés tapasztalható az agyszerkezet változásában. Tehát akaraterőnket már kis lemondásokkal is erősíthetjük. Segíthet a függőségek legyőzésében és nemet mondani a bűnnek. Talán fontos megemlíteni, hogy az önkontroll megfelelő működéséhez elengedhetetlen az optimális mennyiségű alvás, a testedzés.
Esendő emberek révén a bűnbánat szerves része keresztény életünknek. Nemcsak a húsvétot megelőző negyven napban szükséges végiggondolnunk vétkeinket és mulasztásainkat, hanem mindennap. A gyakori böjt segít megtisztítani a lelkünket, és akaraterővel ruház fel, hogy ellent tudjunk mondani a rossznak. Nem kell nagy dolgokról lemondanunk, tegyünk valami kicsit, de azt jól.
Felhasznált irodalom:
Személyiség és személyiségfejlődés jegyzet, Petik Krisztina, 2015

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn

Hozzászólások

Comments are closed.