“Látod a reakciójukat, a döbbenetüket, a rácsodálkozás örömét”

“Látod a reakciójukat, a döbbenetüket, a rácsodálkozás örömét”

Moszkvától Etiópiáig, Skóciától Indiáig, Irántól a Kaukázusig szervez túrákat. Kicsit több ez, mint kenyérkereset, hivatásának tekinti másokkal megismertetni a világot. A Magyar Cserkészszövetség külügyi vezetőjével, a Qalandar utazási iroda vezetőjével, Böröczky Csongorral beszélgettem.

Kis túlzással többet vagy külföldön, mint itthon. Életforma?

Mondhatjuk. Ehhez már hozzászoktam néhány éve, hogy jó esetben nincs olyan hét vagy hétvége, amikor valamilyen utunk ne indulna, vagy ha nem, akkor saját szórakozásból valahova ne mennénk.

Attól, hogy szeretsz utazni még nem evidens, hogy másoknak szervezz utakat.

Egyrészt szeretek szervezni, szeretem összerakni az utakat tervét, a részleteket. Kifejezetten élvezetes munka, jó élmény, és az is jó élmény, amikor elviszel más embereket olyan helyekre, olyan szituációkba, ahova maguktól nem mernének, vagy nem tudnának, vagy nem akarnak kerülni, és látod a változást rajtuk, a reakciójukat, a döbbenetüket, a rácsodálkozás örömét. Ezért megéri csinálni.

Hová vezetsz túrákat?

Ez nagyon változó. A legtöbb túravezetővel ellentétben nekem nincs specifikus területem, tehát igazából bárhova beugrok ha kell. Főleg Közel-Keletre, meg Európának az izgalmasabb területeibe vannak útjaink, de vannak távolabb is: Indiába, Japánba és ami kicsit extrémebb, lesz Új-Zélandi túránk is. Röviden válaszolva a kérdésre, gyakorlatilag mindenhova.

cs

Azért Irán vagy Omán is elég extrém. Nem kimondottan keresztény országok, más a kultúra, nyilván ez is egy plusz kihívást jelenthet.

Szerintem bárhová megyünk, más kultúrával találkozunk, mint amivel itthon. Akár Pécsről, akár Európáról beszélünk, véleményem szerint lehet a manapság divatos kifejezéssel élve „kultursokkot” kapni. Minél messzebb megy az ember, annál izgalmasabb persze ez. Érdekes azt látni, hogy ha kimegyünk Európából, nem úgy kezdenek el az emberek hivatkozni Magyarországra, hogy Magyarországon ez meg az van, hanem, hogy Európában ez így működik. Érdekes megtapasztalni, hogy kellő távolságból nézve, az, hogy egy adott helyzetben éppen Magyarországról, vagy Finnországról van szó, édesmindegy.

Tamási Áron mondta, „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Egyetértesz ezzel? Vagy kiegészítenéd valamivel?

Nem vagyok olyan pozícióban, hogy Tamási Áront bármivel kiegészítsem. Persze, egyet értek. Szerintem attól, hogy valaki utazik, és világot lát, annak úgy van értelme, és úgy jó, hogyha utána, mikor hazatér, akkor a saját hazájának, vagy szűkebb környezetének a javára tudja fordítani azt, amit tapasztalt és átélt.

 

Honnan az utazási szenvedély? Mit adhathatnak az egyetemi évek? Hová utazzunk lelki feltöltődésért?  Hogyan kamatoztatja tapasztalatait cserkész vezetőként?

A teljes interjú a tavaszi számban olvasható.

 

Köszönjük, ha megosztod a Facebookon!

Ha még nem tetted, lájkold itt oldalunkat!

Töltsd ki kérdőívünket, és nyerj vacsorautalványt!

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn

Hozzászólások

Comments are closed.