„Jézus logikájában hiszek” – interjú Böjte Csabával

„Jézus logikájában hiszek” – interjú Böjte Csabával

Az őszi szünet első hajnala egy Dél-Erdélyben zakatoló vonaton ért minket. Még péntek éjjel indultunk Budapestről Petrozsénybe, nagy hátizsákokkal, kis szorongó várakozással és hatalmas örömmel. A hajnali napsugarak végleg felkeltettek, a vonatkabin ablakából kitekintve a már októberben hófedte Retyezát csúcsai fehérlettek. Egy cserkészcsapat tagjaiként Böjte Csabához robogtunk a csodák földjén, hogy egy hetet a gyermekotthonának önkénteseiként dolgozzunk.

Itt vagyunk a Dévai Szent Ferenc Alapítvány petrozsényi gyermekotthonában. Hány otthont működtetnek?
A Szent Ferenc Alapítvány 1993-ban indult, jelenleg 83 helységben tevékenykedünk, olyan 2138 gyerek volt az utolsó számolás szerint.
Ez döbbenetesen nagy szám. Hogy tudnak egyszerre ennyi helyre odafigyelni, és miként lehet, hogy csodával határos módon sosincs probléma az otthonok fönntartásával kapcsolatban?
Azt szoktam mondogatni, hogy ne szidjuk a mi népünket, a testvéreinket, mert nagyon sok jó ember van közöttük. Aki nem hiszi, csak kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, hogy mennyien melléállnak. Ha szeretettel odafigyelünk, akkor, ha későn is, de el tudjuk intézni a fűtést, esetleg a város fizeti, ezt-azt mások adnak, például ruhát és élelmet. Emlékszem pár éve, 10-15 esztendővel az indulás után kiszámoltuk, hogy napi egy euróba kerül egy gyerek eltartása nálunk, és mondtam is, hogy ennyit megér egy ember, és ha egy évben egymillió ember csak száz forintot ad, akkor az már mindjárt százmillió forint. Tehát ha sokan jók vagyunk, akkor nagyon sok jót is lehet tenni.

Nem igaz, hogy a rossz, a gonosz erősebb, hanem talán mi vagyunk tunyák, tátott szájúak. Ha összefogunk, esélye sincs a gonosznak győzni fölöttünk.

Milyen formákban nyilvánul meg az emberek támogatása?
Elsősorban nagyra értékelem azt a támogatást, amit ti is adtok. Diákok vagytok, eljöttök szeretettel, és foglalkoztok a gyermekeinkkel, énekeltek, együtt zarándokoltok, fociztok. Ez olyan ajándék, amit talán pénzre le sem lehet fordítani. A személyes és élő kapcsolatok nagyon fontosak. Isten biztos jó világot teremtett. Úgy látom az életet, mint egy puzzle-t, egy óriás kirakóst. Tehát ha egy gyerek azért sír, hogy vegye már őt valaki ölbe, akkor biztos van egy család, egy nő, aki azért sír, hogy úgy ölbe venne valakit. Biztosan van egy épület, amely arra vár, hogy a poros csöndjét a gyermekkacagás, az ima, a jókedv zaja verje föl. Azt látom, hogy ezek a puzzle­darabok megvannak. Ami kell, az a türelem és a bölcsesség, amivel ezeket össze lehet rakni. Nem erőből, hanem találja meg a helyét, és akkor mindig valami csodaszép dolog jön ki, felragyog Isten szép vonása ezen a földön.

petrozseny-7516
Itt az otthonban magyar és román gyerekek élnek együtt. A mindennapjaikban ez hogy jelenik meg? Nincsenek konfliktusok, nyelvi problémák?
Úgy gondolom, Isten ugyanabból a biliből vagy anyagból teremtett bennünket. Nem hiszem, hogy lenne külön edénye, amiből teremti az okos, szegény, a gazdag, magyar vagy román gyereket. Én még nem láttam az elmúlt 25 évben lényeges különbséget ember és ember között. Mi csak magyar származású gyerekeket fogadhatunk be, de itt a Zsil völgyében sok olyan család van, aki elveszítette nemcsak az identitását, hanem a nyelvét is. Így több apja, nagyapja révén magyar származású gyerek kerül be hozzánk. És mi azt mondjuk, hogyha egy szekér előtt két ló van, akkor mind a kettőt hajtani kell, egyiket sem kell fejbe verni. Ha valaki két kultúrában tudna otthon lenni, az nagyon jó, de tanuljunk meg románul is, magyarul is, haladjon előre az életben. A gyerekeknek ez nem jelent konfliktust. Mindenki a saját sebével jön, nem szoktak másokéban vájkálni, hanem jókedvűen, vidáman kacagnak, játszanak, és azt látom, hogy tovább tudnak lépni.
A minap azt olvastam, hogy Csaba testvér a csiki sörgyárban járt. Örömmel mondta, milyen jó minőségűek ott a termékek. Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy ne menjenek el az emberek, vagy még így vissza is jöhetnek Székelyföldre többen? Mi segíthet még ennek a problémának a megoldásában?
A mai szentmise végén elmondtam a helybelieknek, hogy merjék szépnek látni ezeket a gyerekeket; ti már többedszer vagytok itt, és miért jöttök? Mert szépeknek látjátok ezeket a gyerekeket, a hegyeket, ezt a közösséget. A legfontosabb, hogy a magam környezetét, szeretteit, rokonait szépnek lássam. Van egy nagyon szép Giotto-­kép: a boldogságos Szűzanya ott ül a kis Jézussal, Szent József kicsit távolabb könyököl, az árnyékban csak az arcvonásai látszanak, és ebből látszik, hogyan gyönyörködik a szeretteiben. Azt gondolom, ha valamire megtaníthatnám az embereket, akkor az lenne, hogy tudjanak gyönyörködni környezetükben, szeretteikben, életükben, munkájukban. Mert hogyha én örömömet lelem abban, amit csinálok, és azokban, akikkel együtt élek, minden megszépül. Ez a gyönyörködő szeretet olyan, mint a napfény. A virág, a kis mag, ha nem kap napfényt, akkor ott marad összeaszalódva. Ha viszont a tavaszi meleg napfény átöleli azt a kis palántát, akkor milyen csodaszép virágok nőnek ki belőle! Mernünk kellene Budapesten, Amerikában, Petrozsényben szeretni, szépnek látni egymást, merjünk gyönyörködni egymásban, és akkor meg-szépül a világ. Erdélyben azok a vidékek, amelyek jobban tudják értékelni, amit Isten ajándékba adott nekik, megszépülnek. Vannak aztán vidékek, ahol mindenki csak kritizál, mindenben csak hibát lát, mindent elítél. Az a vidék meg is csúful, el is szárad.
Csaba testvér még sohasem fáradt bele ebbe a munkába? Tapasztalatom szerint a szeretet adása, közvetítése nagyon fel tud tölteni, ugyanakkor nagyon fárasztó tud lenni testileg-lelkileg is.
Jézus mondta, hogy aki érettem el meri veszíteni életét, megnyeri azt, aki meg akarja őrizni életét, elveszíti azt.

Ha én a szeretet útján járok, elvileg le kéne merüljek, mint egy Duracell-elem, de a valóságban azt érzem, hogy Jézus logikája más.

Ha sportolok, fekvőtámaszokat csinálok, izmosabbá válok, nem gyengülök. Ugyanígy van a tanulással is: ha az ember odaül és tanul, akkor nem elfárad, hanem okosabbá, ügyesebbé és szellemileg terhelhetőbbé válik. Ugyanez a logika működik a szeretet útján is. Ha az ember nagylelkűen odateszi magát és szeret, akkor, azt gondolom, nem kiég, hanem feltöltődik.

petrozseny-7568
Különösen is fontos Csaba testvér számára a gyermek Jézus tisztelete. Ez ügyben a pápának is írt levelet. A gyermekotthonok életében hogyan nyilvánul meg ez? A szentatya mit válaszolt a levélre?
Sok helyen jártam, nagyon sok embert meggyóntattam, beszélgettem. Megfogalmazódott bennem, hogy ha egyetlen egy orvosságot írhatnék fel a népem számára, akkor én a gyermeket, a gyermekáldást írnám. Nemcsak azért, mert ha nincs gyerek, akkor kevesebben vagyunk, kihalunk, és akkor bezárják az iskoláinkat, templomainkat, hanem azért is, mert azt láttam, hogy ahol nincs gyerek, ott az emberek úgy begubóznak, olyan zsombogó vénemberek lesznek, vénlegények, vénleányok. A gyerek olyan doppingszer, olyan áldás, ami feldobja az embert, lendülettel, bátorsággal tölti el. Jézus Krisztus nem véletlenül lett gyermekké. Mielőtt egyetlen csodát is tett volna, egyetlen prédikációt is mondott volna, ő is elment játszani, kergetőzni Názáret poros utcáin a gyermekekkel. Ő maga is azt mondta, hogy ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a Mennyek Országába. A gyermeki lelkület, a gyermeki hozzáállás a dolgokhoz szerintem nagyon fontos, és Jézus ezt tudatosítja bennünk. A mai világunknak egyik nagy problémája, hogy már a gyermekekből is koravén felnőtteket akarunk csinálni, ahelyett, hogy mi, felnőttek mernénk jókedvű, vidám, gyermeki lelkületűek lenni. Nagyon jót tenne az emberiségnek, ha be tudnánk vezetni egy ilyen ünnepet, ahol magát a gyermek Jézust ünnepeljük, aki értünk gyermekké mert lenni. Én június 1-jét neveztem ki ennek az ünnepnek. Mi rendületlenül ünnepeljük minden házunkban az értünk gyermekké lett Istent. Gondoljunk csak arra, hogy mennyi háború, nehézség volt kétezer évvel ezelőtt is. A nagy Isten mégis kacagva bújócskázott a pajtásaival. Ez nem azt jelenti, hogy nem veszem komolyan az élet kihívásait, hanem azt, hogy jókedvvel, derűsen bármit könnyebb megoldani. Nem látok egy problémát sem, amit könnyebben tudnánk megoldani, hogyha elkeseredek, magamba zárkózom, hogyha koravén bölcsesség tölti el a szívemet. Úgy tapasztaltam eddig, a legtöbb problémát, például hatóságokkal való harcot, az intézmények vezetését érintő ügyeket jókedvű derűs mosollyal mindig meg lehet oldani. Múltkor kollégáimmal beszélgettem, és bizony elég sok feszültség volt. Ekkor félrefordultam, a zsebemben volt egy piros bohócorr, felraktam az orromra, szembefordultam velük, és mondtam: az a baj, hogy ti komolytalanok vagytok, nem veszitek komolyan a dolgokat. Persze mindenki röhögött, és ez a kacagás, mint ahogy a tavaszi szellő elfújja a fellegeket, elfújta a gondokat, és minden más megvilágításba került. Azt hiszem, ez a gyermeki lelkület. Nemcsak arról van szó, hogy egy ünneppel több legyen, hanem hogy mi is többek legyünk azzal az ünneppel. Gyógyír lehetne a Kárpát-medence magyarsága számára is.
Mekkora esélye van, hogy a pápa áldását adja rá?
Nagyon sok ünnep úgy indult el, hogy először csak a nép ülte meg, aztán előbb-utóbb a Szentszék is rábólintott. Ez ökumenikus ünnep lehetne, mert nagyon sok ünnepünket külön üljük. Nemrégiben kértek, hogy írjak egy levelet a reformáció ötszázadik évfordulójára.

Erre én mondtam, hogy mikor a szüleim elváltak, azt nem tudom megünnepelni, ezt akkor tenném, ha kibékülnének, és egy asztalhoz ülnének. Kevés olyan ünnepünk van nekünk, amiben ők gyönyörködni tudnak, kevés van nekik is, amiben mi tudnánk. A gyermek Jézus ünnepe ilyen lehetne.

Van olyan szándék, amire az atya kérné az olvasókat, hogy imádkozzanak?
A Kárpát-medencében nagyon kevés jókedvű gyermek születik. Közülük is csomót hagyunk elveszni. Fogjunk össze, hogy minél több gyermek lássa meg a napvilágot, és a megszületett gyermekeket fel tudjuk nevelni Isten gyermekeinek szép, vidám jókedvű életére!

képek: Martinovich Kristóf, ill. 777blog.hu

A Dévai Szent Ferenc Alapítvány nagy szeretettel vár önkénteseket, annyi időre,

amennyit rá tudsz szánni! Jelentkezés: Pásztóy Györgyi, e-mail: iroda@devaigyerekek.hu,

telefon: +36-30- 685-78- 19. Az adományozás mikéntjéről a honlapon tájékozódhatunk

(szentferencalapitvany.org/hogyan-segithetsz/adomanyok/), a keresztszülő programról

szintén itt találhatunk információkat. Adószám: 18106802 – 1 – 41

 

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn

Hozzászólások

Comments are closed.