Hittel harcolni

Hittel harcolni

Nagy várakozással ültem be tegnap este a Fegyvertelen katonára. Márcsak a rendező (Mel Gibson) és a film alaptémája miatt is: lehet-e fegyvert fogni háború esetén? Főleg, hogy napjainkban akár újra aktuálissá válhat ez a kérdés.

A főszereplő Desmond Doss a hetednapi adventista felekezethetez tartozik, és hitéből fakadóan úgy dönt, hogy még fegyverhez sem érhet. Viszont azt sem tartja helyesnek, hogy otthon üljön tétlenül, miközben mások sorra halnak meg a háborúban. Így jelentkezik a hadseregbe, és hosszas huza-vona után meg is kapja az engedélyt, hogy fegyver nélkül harcolhasson.

A bevetésének helyszíne Okinawa szigete, ahol a japánokkal csapnak össze. Az amerikaiak visszavonulnak, kivéve Dosst, aki egész éjszaka a sebesülteket keresi, míg végül 75 honfitársa életét menti meg, s végül be is veszik az amerikaiak a szigetet. Desmondot korábban gyávának tartók ráeszmélnek, hogy tévedtek.

A döntése pont a bátorságát mutatta, és nem gyávaságát.

A film felvet több kérdést is: ha az osztagból mindenki Doss példáját követte volna, és senki sem fog fegyvert, aligha vehetik be a japán bázist. Még tágabb összefüggésrendszerbe helyezve: mikor lehet fegyvert fogni? Vagy: mikor lehet elfogadható egy háború? Természetesen a jogos önvédelem elfogadható: például ha valaki az utcán sétál a családjával, és rájuk támadnak nyugodtan megvédheti magát, sőt ez a kötelessége is, hogy a rábízottakat megvédje! De ezt a példát mennyire lehet egy egész háborúra kiterjeszteni? Meddig tart az önvédelem, és honnantól a támadás?

A film nagy érdeme a mondanivalón kívül, hogy humoros jelenetek oldják a feszültséget, sőt, a romantikát kedvelők is találnak maguknak tetsző jeleneteket.

Az Ösvény magazin értékelése: 10/10

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn

Hozzászólások

Comments are closed.