Gyermek-politika?

Gyermek-politika?

Vajon összefüggésbe hozható egy vezető politikus gondolkodása, politikai felfogása családi állapotával, illetve azzal, hogy vannak-e gyermekei, esetleg unokái? Üzenet értékű-e, ha nincsenek, és ha vannak, vajon milyen szülő válik egy honatyából, honanyából? Többek közt ezeket a kérdéseket veti fel az elmúlt hetek néhány híradása.

Május elején néhány nap alatt a fél internetet bejárta a hír, mely összeszedte Európa vezető politikusait, illetve, hogy hány gyermekük van. Az eredmény talán meglepő lehet: összesen nulla.

“Európa jelenlegi legfontosabb vezetőinek nincsenek gyermekei. Mintha a „véletlen” hozta volna össze ezt a riasztó jelképét, egyben a szimbólumát az erodálódó európai civilizációnknak, ennek az önreprodukálódásra képtelen földrésznek. Az okok különbözők lehetnek, mégis van miért eltűnődni a jelenségen.”

írta akkor Gyágyor Péter a Mandineren. “Az a kérdés kínálkozik, hogy a legtöbb hatalommal rendelkező politikusok ezáltal mennyire lehetnek az emberi teljesség érzékenységével az európai jövendő minőségének képviselői?”

Ha politikailag nem is mind, gazdaságilag szinte egytől egyig Európa elitjét alkotó, de legalábbis meghatározó országok vezetőiről beszélünk, akiknek valamilyen okból nincs gyermekük, legtöbbjük esetében ez saját döntésük. (A kivétel Theresa May-ről később.)

Gágyor elgondolkodtató, filozofáló  írása végén arra jut, nem lehet véletlen, hogy a felsoroltak képtelenek voltak az önreprodukcióra, azaz voltaképpen az élet továbbadására. Többről van tehát szó, mint véletlen egybeesésről. A teljes cikket itt olvashatja. 

Persze a képlet sosem fekete-fehér. Pár nappal később a már korábban említett Theresa May brit miniszterelnök személyesen szólalt meg az üggyel kapcsolatban. Mint kiderült, May nem saját döntéséből, hanem meddősége miatt nem lehetett anya, az esetet pedig nagyon szomorúnak titulálta. „Lehetetlen arra a kérdésre válaszolni, hogy milyen lehettem volna. Nagyon szomorú volt az, amikor kiderült, hogy nekünk lehetetlen a gyerekvállalás”.

Fiatalon nem ez az egyetlen tragédia sújtotta, 25 éves volt, amikor édesapját és édesanyját is elvesztűette. Nem vesztette el viszont lelkész felmenőitől kapott hitét. Elmondása szerint ennek köszönheti, hogy életének ezt a nehéz időszakát átvészelte.

„Nem veszítettem el a hitemet, sőt, erről nehéz egyszerű szavakkal beszélni, de éppen a hitem volt az, ami támogatást nyújtott, hogy kitartsak a nehéz időkben”.

Képtalálat a következőre: „theresa may young”

A felmenőktől kapott hit és a neveltetés kérdése pedig jól kapcsolódik a másik témához is: mi a helyzet, ha van gyermeke egy vezető politikusnak?

A múlt héten szentelték ugyani pappá Beata Szydło lengyel kormányfő idősebbik fiát, Tymoteuszt, aki vasárnap szülőfalujában, a dél-lengyelországi Przecieszynben már újmiséjét is bemutatta.

Tymoteusz nem akar közéleti szereplő lenni. Ahogyan édesanyja egy konzervatív lengyel lapnak adott interjújában kiemelte: „hivatására összpontosít, melyet jól, felelősséggel szeretne teljesíteni”.

A történet magyar vonatkozása, hogy bár  „A politikusok inkább nem kommentálják, amit a fiam tesz”-mondta Szydło, megemlítette: „Nagyon kedves és fontos gesztust” tett Orbán Viktor magyar miniszterelnök, aki tavaly, miután Tymoteusz a papság szentségének első fokozatában, a diakonátusban részesült, külön levelet írt a fiának. „Viktor felesége, akivel két hete beszéltem, afelől biztosított, hogy imádkozik a fiamért”

Persze néhány hír alapján hiba lenne igazán komoly következtetéseket levonni, de az mégis csak szembetűnő, hogy a nyugati világban szemlátomást még nagyobb bajban van a család intézménye, míg felénk, “keletebbre” azért lehet biztató tendenciákat látni, bár sajnos általában csak egy-egy pozitív példát vehetünk észre. És nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy dacára az elmúlt hetek kiemelkedő születési mutatóinak (aminek valóban mindenki joggal örülhetett Magyarországon), összességében a demográfiai mutatók terén továbbra is halmozzuk a negatív rekordokat.

Ellenpélda meg pozitív csalódás (vagy annak induló meglepetés) pedig mindig akad. A múlt héten a Trump-család vatikáni látogatása kapcsán a first lady szóvivője nyilatkozta le, hogy a szlovén származású  Melania Trump gyakorló katolikus. (Virágokat helyezett el a római Bambino Gesù gyermekkórház bejáratánál álló Mária-szobor lábainál, és kis időt imába merülve töltött a kórház kápolnájában, Ferenc pápának pedig egy rózsafüzért nyújtott, kérve, áldja meg – ezért merült föl a “gyanú”.) Donald Trump egyébként presbiteriánus. Mindez persze szép és jó… Kár ha az ember lánya utána szentnek nézi az étterem falán függő focistát…

Képtalálat a következőre: „Giorgio Chinaglia”

Giorgio Chinaglia, úgy tűnik, legnagyobb sikerét nem a pályán érte el…

Annyi azonban bizonyos, ha másban nem is, a gyermekek, a család médiaszereplésében mindenképp tapasztalható volt előrelépés az elmúlt egy hónapban. Ha ilyen rohamosan javulnak a születési tendenciák is, nem kell félnünk, hisz van jövőnk. Reményeink szerint a politikusok számára is ilyen fontos marad ez a kérdés, Ivanka Trump pedig hasonló lelkesedéssel fordul a szentek iránt a jövőben is.

 

 

Prioritások

A kopogtató pápa

Köszönjük, ha megosztod a Facebookon!

Ha még nem tetted, lájkold itt oldalunkat!

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn

Hozzászólások

Comments are closed.