“Csak a jótett tesz boldoggá.” – 129 éve hunyt el Don Bosco

“Csak a jótett tesz boldoggá.” – 129 éve hunyt el Don Bosco

Január 31-én nagy és örömteli ünnepet ül az egyház. Bosco Szent Jánosra és mai napig gyümölcsöző művére emlékezik az olasz szent mennyei születésnapján.

“Gondold meg, hogy csak a jótett tesz boldoggá.” Don Bosco nem csak meggondolta, szavait tettekre is váltotta. Egy tevékeny, a jót tenni akaró keresztényt ünnepelünk. Az általa alapított szalézi rend ma már a világ szinte minden táján jelen van, és igyekszik kamatoztatni a Don bosco-i szeretetből fakadó karizmáját.

Giovanni Melchiorre Bosco Ochienna – merthogy így hívták eredetileg 1815 nyarán született, szegény olasz családban. Mindössze két éves volt, mikor édesapja meghalt, így nem csoda, hogy a még nehezebb anyagi helyzetbe került család nem tudta finanszírozni az egyébként éles eszű János iskoláztatását.

Ő azonban tanulni akart, így saját maga kereste meg a tandíjra való pénzt – nem kis áldozatok árán. Teológiai tanulmányai befejeztével 1841-ben pappá szentelték.  Néri Szent Fülöp példájára elhatározta, hogy életét a szegény, nehéz sorsú gyerekek felkarolásának akarja szentelni. Torinóban szolgált ekkoriban, így itt szervezte meg az első ún. oratóriumot, mely  a pontosan a szegény és nehéz sorsú gyerekek oktatását és nevelését szolgálta – kezdetben az utcákon sétálva, szabad ég alatt. Érdekes adat, hogy 1842 februárjában húsz, 1846 márciusában már négyszáz fiú tanult itt.

Egész életét befolyásoló álmát, kilencéves korában látta. Önéletrajzi visszaemlékezéseiben így ír róla:

“Körbelül kilenc éves koromban álmot láttam, amelyet egész életemben soha el nem felejtettem. Álmomban úgy éreztem, hogy egy igen tágas udvaron álló ház közelében vagyok, ahol egy sereg gyermek tolongott. Egyesek nevetgéltek, mások játszottak, de voltak köztük olyanok is, akik káromkodtak. Amint ezeket az istentelenségeket meghallottam, közéjük rohantam, s rábeszéléssel és ütlegekkel akartam őket elhallgattatni. Ebben a pillanatban egy javakorabeli, tiszteletreméltó, előkelő öltözetű férfi jelent meg. Egész alakját fehér köpeny burkolta, arca azonban olyan fényes volt, hogy nem tudtam rátekinteni. Nevemen szólított és megparancsolta, hogy álljak a fiúsereg élére, miközben hozzátette:

– Nem veréssel, hanem szelídséggel és szeretettel teheted ezeket barátaiddá. Kezdd el tehát azonnal a munkát! Tanítsd meg őket a bűn utálatosságára és az erény szépségére!

Én ijedten jegyeztem meg, hogy tudatlan ifjú vagyok, tökéletesen képtelen arra, hogy a fiúkat vallásos oktatásban részesítsem. Amint ezt kimondtam, a fiúk abbahagyták a veszekedést, a zajongást és a káromkodást, és mind a férfi köré sereglettek. Majdnem öntudatlanul kérdeztem:

– Kicsoda ön, hogy ilyen lehetetlenséget kíván tőlem?

– Éppen azért mert lehetetlennek látszik, végre kell hajtanod engedelmesség és tudomány által!

– Hol és milyen eszközökkel fogom megszerezni ezt a tudományt?

– Adok melléd egy tanítónőt, akinek védelme alatt bölcs leszel, akinek befolyása nélkül miden bölcsesség csak balgaság.

– De hát kicsoda Ön, hogy így beszél velem?

– Annak vagyok a fia, akit napjában háromszor üdvözölni tanított a te édesanyád.

– Édesanyám azt parancsolta nekem, hogy az ő engedelme nélkül semmiféle idegen emberrel szóba ne álljak; mondja meg tehát a nevét!

– Azt kérdezd meg az én anyámtól!

Abban a pillanatban egy asszonyt láttam a férfi oldalán, igazi, fenséges alakot, olyan ruhában, amelyből pazar fényesség sugárzott, mintha csupa ragyogó csillaggal lett volna telehintve. Mikor megbizonyosodott növekvő zavaromról, közelebb hívott magához, jóságosan kézen fogott, és így beszélt:

– Nézz ide!

Föltekintve észrevettem, hogy a fiúsereg eltűnt, és helyébe nagy tömeg kecske, kutya, macska, medve és egyéb állatokból álló nyáj került. A felséges Asszony tovább beszélt:

– Ez a te munkaköröd, itt működj. Légy alázatos, erős és férfias, és az átváltozást, amelyet ezeken az állatokon most látni fogsz, csináld meg később az én fiaimnál.

Megint odatekintettem, és a vad állatok helyén ugyanannyi szelíd bárányt láttam. Ezek örömmel bégetve ugrándozták körül a férfit és az asszonyt, mintha hódolnának nekik. Ahogy ezt észrevettem, álmomban sírva fakadtam, és kértem a dicsőséges Asszonyt, magyarázza meg nekem, amit láttam, mert nem értettem, mit jelent mindez. Ő azonban csak a fejemre tette a kezét, és azt mondta:

– A kellő időben mindent meg fogsz érteni.

Alig ejtette ki ezeket a szavakat, valami zörej fölébresztett az álomból, és minden eltűnt.”

(Részlet a Fiúk Apostola című könyvből)

Nem csoda, vagy éppen, hogy csoda, ezt mindenki döntse el maga, hogy az összes megpróbáltatás és gáncs ellenére műve megmaradt, és újra meg újra kivirágzott.  IX. Piusz pápát legendás barátság fűzte Don Bosco-hoz, akinek nem egyszer kérte ki kényes ügyekben a véleményét. Emellett támogatta a szalézi rend megalapításában is. Ő ajánlotta neki, hogy nevezze „társaságnak”, lépést tartva a korral, hogy viseljenek egyszerű öltözéket és fogadalomtételük is kerüljön minden fajta fölösleges ünnepélyességet. Don Bosco ezeket a jó tanácsokat mind megfogadta.

1888. január 31-én, 72 évesen hunyt el. 1929-ben boldoggá, 1934-ben szentté avatták. XI. Pius pápa, aki szentté avatta, így nyilatkozott róla: ,,Az ő életében természetesek voltak a természetfeletti dolgok, s ami másnál szokatlan, az nála megszokott volt.”

 bosco

És most beszéljen a születésnapos! 

Ne szalasszunk el egy alkalmat sem, amikor Isten lehetőséget ad a jóra. Ne vesztegessétek az időt, tegyetek nagyon sok jót, ezt nem bánjátok meg soha sem.

Egy szerény képességű, alázatos és erényes ember sokkal több jót tesz, mint egy büszke okos.

Ne jöjj zavarba, akiben Isten él, mindene megvan.

Viseld el mások hibáit, ha azt akarod, hogy a tieidet is elviseljék.

Légy vidám és tedd a jót, a verebeket meg hagyd csiripelni.

Az ima olyan, mint a fegyver, amikor veszélyben vagyunk legyen mindig kéznél.

Kapaszkodj Istenbe, mint a madár: amikor énekel, remeg alatta az ág, de tudja, hogy tud repülni.

Semmi lazítás! Ne fáradjunk el a jóban, velünk az Isten!

Don Bosco reggeli imája

Imádlak, Istenem, és szeretlek tiszta szívemből! Köszönöm, hogy megteremtettél, hogy katolikus kereszténnyé tettél, s hogy ezen az éjszakán megtartottál! Felajánlom neked mai napom jócselekedeteit. Add, hogy minden tettem szent akaratod szerint való legyen a te nagyobb dicsőségedre! őrizz meg a bűntől és minden bajtól! Kegyelmed legyen mindig velem és szeretteimmel! Ámen.

Don Bosco esti imája

Imádlak, Istenem, és szeretlek tiszta szívemből! Köszönöm, hogy megteremtettél, hogy katolikus kereszténnyé tettél, s hogy ezen a napon megtartottál! Bocsásd meg a nap folyamán elkövetett rosszat, s ha valami jót cselekedtem, fogadd el azt! őrizz engem a pihenés alatt, és szabadíts meg a veszélyektől! Kegyelmed legyen mindig velem és szeretteimmel! Ámen.

 

Források: Hulitka Róbert: A szalézi rend hazánkban, metropolita.hu, Wikipédia

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn

Hozzászólások

Comments are closed.