Csaba testvér a hiperaktív gyerekekről

Csaba testvér a hiperaktív gyerekekről

Balga az az ember, aki egy ügyes kis kalapácsot forgalmaz, olyant, amivel az autó műszerfalán kigyúló piros körtét le lehetne ütni, hogy az vezetés közben ne zavarja a szegény autóvezetőt, de még balgább az aki meg is vásárolja ezt az eszközt! Döbbenetes látni, hogy a gyermek reális gondjait jelző viselkedési zavarokat a felnőttek kikiáltják “betegségnek”, és ahelyett, hogy annak okát próbálnák elhárítani, nekiállnak és különféle “vegyszerekkel, nyugtatókkal” elkezdik “gyógyítani”, sokszor komoly pénzekért!

Természetesen feltehető a kérdés, hogy akkor miért van oly sok kezelhetetlen, hiperaktív gyermek? E kérdésre, a két leggyakrabban előforduló okot megpróbálom röviden összefoglalni.

1. Minden gyereknek megvan a maga mozgás igénye, és ez nem betegség! Az a beteg, aki elvárja a gyermektől, hogy koravén felnőttként viselkedjen, édességet majszolva üljön a villanypásztor előtt, nézze a televíziót!!! Kutyád van vagy lovad, azt naponta meg kell járatni, mozgatni kell, hagyni kell, hogy éljen, lendületesen felmérje a saját képességeit, feszegesse a korlátait! A kibontakozás fázisában lévő gyermek, térben és időben naponta új feladatokkal kell találkozzon, azok körbejárása, bebarangolása, feltérképezése, létét korlátozó határok feszegetése, az ő Isten akarata szerinti feladata, hivatása! A rajtfülkében toporzékoló ló sem beteg, egyszerűen készül, hogy feladatát megoldja!

2. Egy hegyről lerohanó kis patak ha nem kapja a medrét, tör, zúz, árad! Ilyenkor nem a vízzel van a baj, hanem a mederrel! Nem a vizet kell gyógyítani, hanem a medret helyreállítani! A gyermekkel ha gond van, legtöbbször nem a gyermeket kell megvizsgálni hanem a medrét, a családját, a környezetében élő embereket!

A villanyhálózatban ha zárlat van, akkor a leggyengébb ponton, a kimenő biztosítéknál szakad meg az áramkör. A családban ha feszültség van, akkor a család legsebezhetőbb tagjánál, a gyermek viselkedésében fog jelentkezni a baj!

csaba_tetstver_gyerekkel_2

Mi a teendő? Induljunk el, jókedvvel barangoljuk be családunkkal a szülőföldünket, írassuk be a gyermekünket valamilyen sportedzésre, oldjuk meg a saját vagy a családunkban lévő feszültségeket, gondokat, de mindezek mellett tanítsuk meg gyermekeinket viselkedni! Szépen fokozatosan nemcsak írni, olvasni kell megtanulni, hanem meg kell tanulnunk, hogy környezetünk, életkörülményeink bárhogy is alakulnak, vagy bármi is zavar, bánt, sért minket, nekünk uralkodnunk kell érzelmeinken, belső indulatainkon! Fájdalmaink, vágyaink vagy akár örömeink bárhogy is háborognak, mi nem térünk le a szeretet útjáról! Jézus Krisztus, nagypénteken a kereszten is megőrzi méltóságát, nem kiabál, köpköd, nem aláz meg senkit, nem tér le a szeretet útjáról, egyszóval az általa meghirdetett elvek szerint tudott viselkedni! Ez a jó szándékból táplálkozó önuralom nem csak az örök élet záloga, hanem a békés földi társadalom alapja is!

Szeretettel,

Csaba t.

 

az írás a Szent Ferenc Alapítvány honlapján jelent meg

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn

Hozzászólások

Comments are closed.