Bennünk fénylő csillag

Bennünk fénylő csillag

„sírásra görbült a szánk / mikor a legszebben akartunk énekelni / gyáva lett bennünk az öröm / ahogy boldogok akartunk lenni / induljunk szívünk dzsungelében / az embert megkeresni / a jóságot még ma /el kéne kezdeni / óh bennünk fénylő csillag / merj már megszületni”
(Puszta Sándor: Bennünk fénylő csillag)

… mert néha nehéz befelé fordulni: találkozni sebzettségünkkel, fájdalmainkkal, hiányainkkal. Jó lenne elmenekülni, kifelé keresni vigasztalást: vásárolni, tömni magunkba az édességet, folyton sürgölődni, fontosnak érezni magunkat. Befelé vágyunk, ám lépéseink kifelé visznek bennünket. Észre sem vesszük, amikor belépünk a felszínes játszmákba, hagyjuk magunkat manipulálni, mert kiszolgáltatottá válunk nem tudatosított belső hiányainknak. Azt képzeljük, szabadon döntünk, holott szükségleteink már régen átvették felettünk az irányítást. Jót teszünk másokkal, ám odafordulásunk saját önzésünkből fakad: nekünk van szükségünk arra, hogy jónak érezzük magunkat. Nem a szenvedő embert látjuk, minden gesztusunk saját magunkról szól, miközben elhitetjük magunkkal és másokkal is, hogy mi jók vagyunk.

Ám vannak olyan csöndes pillanatok, amikor egyedül maradunk, ránk tör észrevétlenül magányunk, belezuhanunk saját kutunkba. Ünnepi pillanatokban, a szépséggel találkozva, belepillantva a másik ember arcába lelepleződhetnek hazugságaink.

Könnyeink megindulása tisztulásunk jele lehet, amikor nem is tudjuk, mégis gyógyulunk: a mások és saját elvárásaink nyomasztó terhe alól szabadíthat fel bennünket sírásunk. És igen, a szívünk dzsungelében, ahol indák szövevényét növesztettük átláthatatlan falakat építve, ahol lesben állnak és üvöltenek vadállataink, észrevétlenül, minden klisétől, színpadias gesztustól mentesen egyszer csak megszülethet az emberfia. Mi kerestük őt, de megérkezése mindig ajándék, örökös várakozásunk beteljesítése. Általa találkozhatunk emberségünk legmélyebb titkával, azzal az átalakulással, amelyben – Pilinszkyt idézve – „csak jóság van, és nincsenek nemek”, és ahol „Újra és újra sírok. Nem miattad. / Érted. Értem. Boldogok, akik sírnak.”

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn

Hozzászólások

Comments are closed.