Az Élet él és élni akar

Az Élet él és élni akar

A szociális média behálózta világban bárki bármiről véleményt mondhat, “kommentelhet”. Az olykor megdöbbentő vélemények olvasása mindenképp szélesíti és színesíti virtuális horizontunk, néha akár ájulásig. A minap egy csodás történettel találkoztam, szülők emberségéről, Isten megmagyarázhatatlan terveiről… aztán elolvastam párat a hozzászólásokból.

Jaxon Buell egy két fél éves kisfiú. Nem, tényleg nem átlagos, ahogy mondják, valóságos csoda, hogy él. Az enkefalopátia (kb. agysorvadás) rendkívül ritka és veszélyes típusával született. Az orvosok egy percet sem jósoltak neki, szülei mégis vállalták, hogy édesanyja megszüli, a többit pedig – mi mást tehettek volna? – Istenre bízták. Azóta – két és fél éve – napról napra megélik a csodát, hogy Jaxon köztük van, velük van, van nekik, szerethetik.

De mit is jelent pontosan ez a betegség, amelyben Jaxon szenved? Az enkefalopátia hatására nem fejlődött ki az agyának egy része, ráadásul folyadék gyűlt fel az agyüregében is. Ez a képeken is jól látható, bár hozzá kell tegyük, a normális agy 20%-ával rendelkezik; ugyanakkor a koponyája egy része is hiányzik.

jaxon

Kétségtelen, a szülés előtti vizsgálatok nyilvánvaló tették, hogy Jaxonnak nagyon komoly megpróbáltatásai lesznek, így szüleinek döntést kellett hozniuk.

Az apa az ultrahangos felvétel, a sokadik átvirrasztott éjjel után Istenre bízta a döntést. Elmondása szerint hallott egy hangot, amely azt mondta nekik, hogy hagyják megszületni a babát, mert nem lesz semmi baja. Egy szeptemberi Facebook-posztban így meséltek erről a szülők:

Amikor először megtudtuk, hogy problémák vannak Jaxszel, választanunk kellett: vagy kihordom a magzatot, vagy pedig vállalom az abortuszt. Azt viszont egyik orvos sem tudta pontosan megmondani, hogy milyen rendellenességről van szó. Két kérdést tettünk fel a kórházban: az egyik az volt, hogy Jaxonnak lesznek-e fájdalmai, illetve hogy veszélyes lesz-e a szülés. Mivel minkét kérdésre nemleges választ kaptunk, meg sem fordult a fejünkben az abortusz lehetősége. Igen, keresztények vagyunk, és a hitünk döntő szerepet vállalt Jaxon életében is…

És valóban, Jaxon szerencsésen megszületett, sőt pár hónapot követően már teljesen úgy viselkedett, mint bármelyik más kortársa. Az egyetlen különbség, hogy nem tud önállóan étkezni, ezt leszámítva azonban egy csupa mosoly kisgyerek, aki már ki tudja mondani, hogy apa, anya, szeretlek, és kedvenc játékait is felismeri. Korábban édesapja ezt mondta: „Mindig nagyon kicsi marad majd. Most 13 hónapos és alig nyom többet 5 kilónál. Nem szenved, sőt jól érzi magát. Pont olyan, mint egy normális csecsemő: sír, pisil, kakil, nem szeret a piszkos pelenkájában lenni, Jaxon virtuálisan tökéletes”.

jaxon3

Mindezek után szájtátva olvastam el egynéhány kommentet. Nos, néhány kérdést talán (bár sok közük nincs hozzá), joggal vetnek fel, mégis megbotránkoztató mikéntjükre a Bánk báni Gertudis-szal kell felelnem: “Célod nem, de módjaid utálhatom.”

“>>Elmondása szerint hallott egy hangot, amely azt mondta nekik, hogy hagyják megszületni a babát, mert nem lesz semmi baja.<<
Az ilyen hangokra már vannak jó gyógyszerek, csak el kell menni egy pszichiáterhez, hogy felírja őket! Talán ahelyett, hogy nem létező felsőbb hatalmaktól várták az ötletet, mit kell tenniük, hallgathattak volna az orvosokra.”

A teljesség igénye nélkül csak néhány vélemény áll itt. Ez a legelső jól kifejezi, hogy az összes többi sem tartózkodott a személyeskedésektől, de érdekes módon az összes emberi végletekben gondolkodott, és látszólag kizárták a Gondviselés (lehetséges) szerepét.

“Ezek nem szülők, ezek mazochisták…”

“édes istenem …. most komolyan nagyon sajnálom a kisfiút és kívánom neki a legjobbakat , de az ilyennek mi értelme van ? Szerintem a szülők is tudják legbellül hogy szegénynek nincs túl sok esélye az vidám, boldog életre . Maguknak okoznak csak fájdalmat , meg hát szegény kis srác is.”

“csak gratulálni tudok nekik, ezzel a szüléssel tönkretettek egy életet… rosszabb, mint a halál.”

És ezek bizony súlyos mondatok. De legalábbis elgondolkodtatóak. Rosszabb, mint a halál? Ki ítélheti ezt meg? Egyrészt nem tudjuk, hogy Jaxon mit érez, mit él meg, bár nem alaptalan az a remény, miszerint nem súlyosak szenvedései. Másrészt – igen, ez egy katolikus magazin katolikus írása – valljuk, hogy minden élet, és így Jaxon élete is ajándék. Mivel nem “csak úgy lett”, hanem szeretetből teremtetett, és mivel hisszük, az életnek van értelme. És ezek is súlyos mondatok. Kemény kérdésre kemény válasz. Végül ne felejtsük el, hogy bár csak napokat vagy órákat jósoltak neki, ma már több mint két éve él családja körében, akik minden együtt töltött napot úgy fognak fel, mint egy újabb ajándékot. Erről tanúskodik egyébként Facebook-profiluk is.

jaxon4

Méltatlan lenne nem pozitívan zárni ezeket a sorokat. Különösen is örömteli, hogy szintén a hozzászólások közt bukkantam rá a következőre.

“Én azt nem értem hogy mások miért nem értik meg a hitüket. A keresztények azt gondolják az abortuszról hogy nincs jogod elvenni a gyereked életét hiszen gondolj bele mi lett volna ha a tiedet elveszik. Szívük joga lett volna, de becsülöm bennük ezt a gondolatot és ezt az önfeláldozást,hiszen ha egy kis seb éri a kisfiú fejét ott ahol nincs koponyacsontja,rossz belegondolni,de meghal. Szerintem a szülők igazi hősök.”

Erre mondják: no comment.

Nem szoktunk hallani erről a ritka betegségről, valószínűleg a prózai ok, egy szóban összefoglalva: abortusz. Legyünk nagyon hálásak a Buell-házaspárnak, hogy vállalták, vállalják harcukat. Példát mutatva emberségből, életből  –  keresztényként.

Ady Endre: Intés az őrzőkhöz

(részlet)

“Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyüek az állat-hős igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.”

 

A cikk a Szeretlek Magyarország oldal írásai alapján készült

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn

Hozzászólások

Comments are closed.