A szeretet ünnepe?

A szeretet ünnepe?

A karácsony szent ünnepe tökéletesen zárja le az évet szilveszter előtt. Az a baj, hogy ilyenkor mindenki ugyanazt a sablonszöveget mondja: a karácsony a szeretet ünnepe. Gondoljuk végig: alapvető, hogy akiket kedvelünk, azokat szeretjük is. Akkor miért kell egy külön ünnep arra, hogy ezt bebizonyítsuk? Inkább hálát kellene adni a barátainkért, a családunkért, és azért, hogy megszületett az, aki húsvétkor értem is kínhalált halt a kereszten.

Persze igaz, hogy ezen a napon a szokottnál is jobban ügyelünk arra, hogy kedvesebbek legyünk azokkal, akiket kevésbé kedvelünk. Ez így rendjén is van, de jobban belegondolva nem igazán adunk hálát. Egyszer se hallottam, hogy valaki ezt mondta volna: köszönöm, Uram, hogy a bűnös emberiségnek adtál egy esélyt és megmutattad, miért kell küzdenie az életben.

Köszönöm, hogy e naptól kezdve szentségekben részesítesz engem! Krisztus születése megváltoztatta az emberiséget. Mai napig meghatározó dolgok sora zajlott le az első karácsony után. Egy személy születésével megváltozott az életünk. Lehet, hogy akkor, de lehet, hogy később éri el a megváltozás szelleme az ember lelkét.
tNézzünk egy hétköznapi példát: a házasoknál, amikor a feleség születésnapját ünneplik, a férj tulajdonképpen hálát ad. Hálát ad, mert attól a naptól kezdve, hogy felesége megszületett, élete elindult a lány felé. Ő volt a cél, amelyet elért, vele alapított családot, és ez meghatározza életét a jelenben és a jövőben is. Többször ment el a kórházba s vitte a feleségét a szülészetre, később ő vitte a gyerekeket az óvodába, iskolába. Aztán egy nap majd részt vesz lányai és fiai esküvőjén, és egy kis idő múltán unokáit viheti az óvodába.

Ilyenkor jó, ha végig gondoljuk, hogy mi mindent köszönhetünk meg Istennek azáltal, hogy elküldte közénk a fiát. Elképzelni sem tudjuk, mi lenne enélkül a világban. Ezért fontos a hálaadás.

Az hogy Jézus megszületett ahhoz Mária igenjére volt szükség (március 25-én ünnepeljük). A szíve alatt hordta a megváltót és egészen Betlehemig utazott vele. De Máriáról mint égi édesanyánkról sokszor emlékezik meg az egyház nem is véletlen, hiszen a szentek sorában egy különleges helyet foglal el. De Szent József szerepe is nagyon fontos volt. Elvitte Máriát Betlehembe és vállalta is a gyermek felnevelését. Eléggé nehéz sorsa volt szegénynek, hiszen a fiú nem az övé volt és tudta, hogy utána már nem is lehet neki más fia. Igaz hogy más azt hitte, hogy Jézus József fia, de ő tudta az igazságot hogy ő valójában Istené. Abban az időben, akinek nem volt fia arról nem is emlékezett meg a világ később, hiszen senki sem vitte tovább a nevét vagy akár az emlékét. A zsidóknál szégyen volt az, ha valakinek nem volt gyereke (leginkább fia) és nem is igazán tudunk Józsefről semmit, pedig milyen lelkiélete lehetett neki. Egy szent, aki őrlődik az Isten szeretete és a vallása között. Magában megaláztatik, mert nem az övé a fiú vagy pedig otthagyja a családot és új életet kezd. (Ácsként könnyen talált volna magának munkát főúri helyeken.) Mondhatott, csinálhatott volna bármit, ott is hagyhatta volna Máriát később a szülés után, de mégis maradt, sőt el is menekítette a családját Egyiptomba.

Ezért fontos köszönetet mondani és hálát adni mindenkinek, mert sokszor bele se gondolunk, hogy egy személy, akiről csak kevéssé tesz említést az evangélium, milyen fontos szerepet játszott az Istenember születésében.

Ő nevelte gyermekkorában, neki köszönhetően megmenekült meg csecsemőként a Heródes katonái elől. Mennyi, mennyi társa halt meg azon a napon őérte! Őket aprószentekként tiszteljük. József nagyon meghatározó szerepet játszott Jézus életében, ezért mondjunk köszönetet a szent szülőknek, hogy a gyermek Jézust segítették és védték.
Szent József lelki tusájáról gyönyörű verset írt Reményik Sándor:

József, az ács, az Istennel beszél

Magasságos,
Te tudod: nehéz ez az apaság,
Amit az én szegény vállamra tettél.
Apja volnék, – és mégsem az vagyok.
Ez a gyermek… ha szemébe tekintek,
Benne ragyognak nap, hold, csillagok.
Anyja szemei s a Te szemeid,
Istenem, a Te szemeid azok.
Gyönyörűséges és szörnyű szemek,
Oly ismerősek, s oly idegenek…
Ez az ács-műhely… ezek a forgácsok…
Mit tehettem érte?… mit tehetek?
Én tanítottam fogni a szerszámot,
Mégis rá fogják majd a kalapácsot.
Úgy félek: mi lesz?
Most is ki tudja, merre kóborog,
Tekintetétől tüzet fog a műhely,
Tüzet a világ, s egyszer ellobog.
Ó, jó volt véle Egyiptomba futni
S azután is óvni a lépteit,
Fel a templomig, Jeruzsálemig,
Míg egyszer elmaradt…
Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja
Borzolta szürkülő szakállamat,
Ezüst nyomot hagyott már akkor is,
Komoly nyomot parányi rózsaujja.
S most olyan más az útja…
Vezetném és Ő vezet engemet.
Csak azt tudom, a Te utadon jár,
Magasságos,
De ki tudja a Te ösvényedet?
Te vagy az atyja, – én senki vagyok,
Az Evangéliumban hallgatok,
S hallgat rólam az Evangélium

kép forrása: http://shushi168.com/christmas-pictures/36076600.html

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn

Hozzászólások

Comments are closed.