A kopogtató pápa

A kopogtató pápa

Ez egy véleménycikk, mely szigorúan a szerző gondolatait és nem az Ösvény magazin álláspontját tartalmazza.

„Bocsánat a zavarásért! Ferenc pápa vagyok.” Ez nem fikció, ezek a mondatok valóban elhangoztak múlt héten, amikor a katolikus egyházfő az olaszországi Ostiában keresett fel néhány lakást. Az irgalmasság péntekje nevű kezdeményezése keretében Róma külterületein élő családokhoz látogatott, hogy örömhírt vigyen a bérházak panellakásaiba. Személyesen.

Ez a rá oly annyira jellemző egyszerűség, nyitottság és közvetlenség persze sokak számára furcsa lehet, de kétségtelenül nem ezek a cselekedetei kavarják a pápa körül a legtöbb vitát. Pedig kritikusból van elég, akár világi, akár keresztény orgánumokról beszélünk, napi szinten olvashatunk hol reálisnak mondható, hol a földtől teljesen elrugaszkodott kritikákat. Ezek megítélésére azonban most nincs módunk. Maradjunk annyiban, Ferenc erősen megosztó személy – az egyház életében is.

Mint ahogyan az is bizonyos, hogy új hangot ütött meg elődeihez képest, s mi több, váratlan gesztusokból is kifogyhatatlan. Váratlan és mégis mélységesen emberi gesztusok ezek. Olyanok, amelyeket nem várnánk egy pápától. De Ferenc nem félisten, és szemlátomást nem is törekszik úgy viselkedni. Úgy akar érintkezni, kapcsolatba lépni, mint ember az emberrel. Mint személy a személlyel. Tehát személyesen.

Talán sokak értetlenkedése is ezzel magyarázható, hiszen egy fél lábbal már a sírban lévő egyházfő esetében sokkal könnyebben tudnak a hívek azonosulni a gondolattal, hogy Isten földi helytartójaként van jelen, mint egy jól láthatóan életerős, határozott gesztusokkal élő pápa esetében. Persze, válasszuk szét a dolgokat! Ez önmagában semmire sem magyarázat. Sokan Ferencet határozatlansága miatt vádolják, mivel az Amoris Laetitia kapcsán kialakuló bizonytalanságban nem minden kérdésben adott egyértelmű választ. Az egyik serpenyőben van a tény, hogy a pápától, mint az egyház fejétől egyértelmű iránymutatást várunk el, a serpenyő másik felében a tény, hogy végső soron ő is éppen ugyanúgy ember, mint bármelyikünk. Kérdem én, bűn-e, ha valaki nem akar rossz választ adni, így nem mond se A-t, se B-t?

Talán igen. Egyszerű lenne azt mondani, hogy a körülményektől függ, jelen helyzetben igen. De mielőtt pálcát törnénk a pápa fölött, gondoljuk el, vajon ezekből az általában annyira összetett, szövevényes esetekből van-e kettő azonos, és vajon a pápa-e, aki a legjobban meg tudja ezeket ítélni – szerte a világban –  vagy talán megpróbálkozhatunk barátkozni a gondolattal, hogy az ő nagyon is egyértelműen megfogalmazott alapelvei mentén mindenki saját maga dolgozza fel (az egyház támogatásával!) a saját maga sebeit, traumáit. Mert Ferenc ember. Nem mindentudó, nem mindenható. Nem oktat, nem büntetget, nem ex cathedra.

Hanem személyesen hozzád jön. Az ajtódnál áll, és kopogtat. „Bocsánat a zavarásért! Ferenc pápa vagyok.” Ha akarod, beengeded. Akkor lehet vele beszélgetést folytatni, igazi kérdéseket föltenni, gyógyulni. Ha akarod, nem engeded be. Ebben az esetben jóval kényelmesebben szidható.

Ugyanakkor az ezer és egy különféle vélemény után ennek a véleménycikknek se nem tisztje, se nem célja az ítélkezés, egyfelől, mert meghasonlana önmagával, másfelől, mert képtelen rá – végtére is ez is csak emberi alkotás. Célja viszont felhívni a figyelmet, hogy számos esetben olyan merev elutasításba ütköznek a pápa gondolatai, mely nem teszi lehetővé őket teljes mélységükben értelmezni.

De mégis… Megosztó ember, megosztó személy, megosztó személyiség, megosztó személyesség. Kicsoda ez a Ferenc pápa?

Egyszerű lakás, egyszerű étkezés, egyszerű ruházat, egyszerű autó. Házhoz jön, csönget. Majd másoknál ezt újra megismétli. Csupa furcsa gesztus. Furcsák, de ahogyan már korábban megjegyeztük: mégis mélységesen emberiek.

papamobil

Ez az alapja a pápa más vallások felé történő „nyitásának” is. Az elv mindegyik esetben azonos: mi mind emberek vagyunk, Isten teremtményei, aki mindannyiunkat egyformán szeret, és akinek a szemében mindannyian egyformán értékesek vagyunk. Ez az elv érvényesült például akkor is, amikor nem keresztény menekültek lábát mosta meg az egyik Nagycsütörtökön. Ez, melyet az egyház egy része a mai napig nem tud megbocsájtani neki.

Tehát ki is ő? Bizonyos, hogy a tettek embere, máskor beszéd helyett a hallgatásé (mert csak az hall, aki hallgat). Jellemezni leginkább talán cselekedetei jellemzik.

És ezúttal újra akcióban: lakásokba „tör be”, nyugalmas családi fészkeket zavar meg, okoz ott minden bizonnyal nagy riadalmat… “Micsoda feltűnési viszketegség! Miért nem marad a jól bevált módszereknél?” (mik ezek?)

Valójában Ferenc kiütéssel kerekedik felül a „minél konzervatívabb, annál hitelesebb” tézisen, és ez nekünk, européereknek nagyon tud fájni. Főleg, hogy közben fikarcnyit sem enged a legfontosabb értékekből, éppen csak a világlátása, ami teljesen más.

De ezt senki nem vetheti szemére. Ő már megválasztásakor figyelmeztetett, hiszen első szavai ezek voltak:

„Testvéreim, jó estét! Tudjátok, hogy a konklávé kötelessége, hogy püspököt adjon Rómának. Úgy tűnik, a bíboros testvéreim a világ másik végére mentek el érte, de itt vagyunk. „

S ha Róma püspöke Argentínából érkezik, nem csodálkozhatunk, ha sok mindenben, melyek a kevésbé lényeges dolgok közé tartoznak, máshogy viselkedik, mint európai elődei.

“Mindig tartsuk magas “szinten” életünket, emlékezve arra, hogy milyen hatalmas jutalomért létezünk, dolgozunk, küzdünk és szenvedünk.”

– írja egy minapi Twitter-bejegyzésében. S hogy ez mit jelent? Pápánk örökös cselekvésre, aktivitásra sarkall minket is. Hogy ne csak átéljük, de megéljük életünket. Hogy ne mindig a pápára várjunk, hanem vívjuk meg a magunk harcait. Hogy mi is, mindannyian lépjünk ki a komfortzónánkból, a lakásunkból, mert csak így tudunk fejlődni, változni, alakulni. És nem utolsó sorban ez az üdvösség ára!

„Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, idegen voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám.”

Mozdulj, hogy üdvözülj! Mi nagyobb feladata van ennél egy pápának?

A világ vezetői gyakran az ablakon másznának be, vagy legszívesebben a csapból folynának ki, s ez némelyiküknek sikerül is. Most az ajtón kopog valaki. Vajon be fogom-e engedni?

osvenyen

– Ki az?

– Bocsánat a zavarásért! Ferenc pápa vagyok.

képek forrása: Famigliacristiana.it

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn

Hozzászólások

Comments are closed.