04. 23. Tudtad, hogy ünnepelünk?

04. 23. Tudtad, hogy ünnepelünk?

Ki volt az a cseh püspök, aki a teljes magyar egyházra hatással tudott lenni? És miért telt meg április 22-én fehér ruhás fiatalokkal az esztergomi bazilika? Helyszíni riport.

Hiába esett április 22. egy szombati napra, ezúttal is korán keltünk. Sokadmagammal a magyar katolikus egyház szíve és központja, Esztergom felé vettük az irányt. A hagyományos főegyházmegyei ministráns találkozót rendezték a városban, melyre mi, a zugligetiek, városmajori társainkkal kiegészülve, mint a ministráns verseny címvédő csapata érkeztünk. Sietős leugrálás a buszról, regisztráció, szolgálatpróba a bazilikában. De mire ez a nagy fölhajtás?

Egy jó órával később már mindenki választ kaphatott erre a kérdésre. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergomi érsek nagy örömmel köszöntötte az összegyűlteket az egyházmegye védőszentje, Szent Adalbert tiszteletére bemutatott ünnepi szentmisén.  De ki is volt Szent Adalbert?

A szentmise homíliájában Horváth Zoltán kanonok, terézvárosi esperes-plébános mesélt a csehek szentéletű püspökéről. Prágai Szent Adalbertet eredetileg Svatý Vojtěch-nek nevezték, és cseh arisztokrata családból származott. Pénz, fegyver és hatalom – minden megvolt neki, amit akár akkor, akár manapság nagyon sokan a siker zálogának tartanak. Élete azonban minden nagyobb fordulata során úgy alakult, hogy a földi sikerektől egyre távolabb került. Mégis: a Jóisten kegyelméből munkája gyümölcsöző lett, s nem véletlen, hogy ősi székhelyünk, Esztergom is szorosan kötődik személyéhez, s 1000 év távlatából is évről évre hálát adunk életéért.

A magyar kötődés

Vojtěch nyolc éven keresztül tanult Magdeburgban, ahol a helyi érsek olyan nagy hatással volt rá, hogy bérmálásakor az iránta való tiszteletből vette fel az Adalbert nevet, ahogyan őt ma is ismerjük. Innen sem vezetett azonban egyenes út az életszentséghez. Idő közben ugyan püspökké kreálták, de így is elbukások hosszú sora vezetett oda, hogy végül hazáját és hivatalait hátrahagyva zarándokútra keljen.

Egy ilyen útja során jutott el Géza fejedelem udvarába is, ahol nagy örömmel fogadták és ahol a hagyomány szerint Vajkot, későbbi István királyunkat is megkeresztelte. Tanításai, beszédei, a vele folytatott beszélgetések alapvetően alakíthatták, formálhatták a fiatal István gondolkodását. Nem véletlen, hogy az esztergomi főszékesegyház, teljes nevén a Nagyboldogasszony és Szent Adalbert Prímási Főszékesegyház az ő nevét viseli, illetve a katedrális tövében felépült egykori papnevelde épülete is a Szent Adalbert Központ nevet kapta.

Adalbertet egyébként újabban szokás a “V4-es szentként” is emlegetni, tekintve, hogy Lengyelországban is kulcsszerepet vállalt a kereszténység terjesztésében. A Magyar Kuríron megjelent hír szerint:

“Magyarország Szentszéki Nagykövetségének tájékoztatása szerint a 2016-ban elindított hagyományt folytatva a visegrádi országok a soros elnök, Lengyelország szervezésében közösen, szentmisében ünneplik Szent Adalbert emléknapját április 24-én Szent II. János Pál sírjánál.”

Kapcsolódó kép

Benczúr Gyula: Vajk megkeresztelése

De térjünk vissza a szentmisére! Mivel idén mi teljesíthetünk oltárszolgálatot, így egészen közelről figyelhetjük az eseményeket. A liturgia ünnepi, a népénekekből áradó húsvéti öröm látszólag átragad a koncelebráló papokra is, akik igen sokan eljöttek ezen a napon, és szépen megtöltik a stallum padjait.

A szertartás végeztével következik a 2001. december 30-án Paskai László bíboros által alapított Szent Adalbert-díjak kiosztása, melyet idén személyesen a bíboros úr ad át. A nagyérmet egy ismerős arc, az idén 70 éves Sillye Jenő veszi át. A szemben lévő padban egy másik ismerős arc, Sajgó Szabolcs jezsuita atya, aki ezt a képet készíti:

sillye

A hivatalos laudáció szövege pedig a következő (Szintén Sajgó Szabolcs fényképe) :

Sajgó Szabolcs fényképe.

Innentől pedig a nap a ministránsokról szól. Ez a huszadik alkalom, hogy megrendezésre kerül a találkozó, amely mindig egy vetélkedővel is párosul. Először azonban még közös csoportképet csinálunk a bíboros atyával, aki egy ebédre is meghív  minket –  korábban már említett Szent Adalbert Központba. A délután folyamán csapatokra oszlunk, és Esztergom-szerte különböző ügyességi, elméleti és gyakorlati feladatokkal próbálunk megbirkózni, inkább több, mint kevesebb sikerrel.  A nap végén eredményhirdetés, és bár a címvédés nem sikerült, mégsem térünk haza csalódottan. Ismét egy csodálatos napot töltöttek együtt az egyházmegye ministránsai!

Köszönet illeti a szervezői gárdát, akik, Kálmán Antal ministráns referens atya irányításával évről évre lehetővé teszik ezeket a jó hangulatú áprilisi szombatokat valóban ünnepi hangulatban tudjuk eltölteni!

Hagyomány, hogy az egyik állomás mindig a Szemináriumban van. Nem véletlen ez, hiszen a papi hivatások legnagyobb része a ministráns oltárszolgálat révén alapozódott meg. Idén azonban külön pikantériát adott ennek, hogy 450 évvel ezelőtt épp e napon, április 23-án (Szent Adalbert ünnepén – természetesen) alapította meg az intézményt Oláh Miklós esztergomi érsek.

Akkor az intézmény a török miatt a felvidéki Nagyszombaton kezdett el működni, de később áthelyezték az érseki székhelyre. Működésében elévülhetetlen érdemei voltak Pázmány Péternek is, akit a Szeminárium második alapítójaként tisztelünk. Hivatalos neve: Szent Istvánról nevezett Esztergomi Ősrégi Szeminárium – nem véletlenül. A tridenti vagy trentói zsinat (1545–63, válasz a reformációra, a papság egy részének erkölcstelen életmódjára, stb.) XXII. pontja mondta ki, hogy a papképzés céljából szemináriumokat kel létrehozni, így a világon a harmadik ilyen intézmény (két itáliai társa után) lett a magyar papnevelde.

A manapság egyre inkább elnéptelenedő szemináriumok ellen pedig egy nagyon jó orvosság van: ha minél többen vesznek részt fiatalok az oltár szolgálatában, ahol fizikailag is közel kerülhetnek az Oltáriszentséghez. Ezt Erdő Péter is kiemelte, aki a második vatikáni zsinat tanítására hivatkozott: az Eucharisztia csúcs és forrás.

Ehhez kapcsolódik az utolsó jó hír is: a bíboros atya bejelentette, hogy Ferenc pápa április 21-én elfogadta és kihirdette a Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus mottóját: Minden forrásom belőled fakad (Zsolt 87,7).

ministransok

Örvendezzünk mindnyájan az Úrban,

ünnepi napot ülvén

Szent Adalbert vértanúnak tiszteletére,

kinek ünnepén örülnek az angyalok,

és magasztalják az Istennek Fiát.

 ministransok2

Köszönjük, ha megosztod a Facebookon!

Ha még nem tetted, lájkold itt oldalunkat!

Töltsd ki kérdőívünket, és nyerj vacsorautalványt!

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn

Hozzászólások

Comments are closed.